Szerző: http://www.nlc.hu/cikk.php?id=49&cid=17125

magyar nyelvben ótörök jövevényszó; a XII. század óta elõfordul magyarországi írásos emlékekben, fõleg helynevekben. A XIX-XX. századi néphitben a sárkány alsõsorban a vízzel, esõvel, viharral áll kapcsolatban. Néha a sárkány maga idézi fel a vihart, máskor a vihart elõidézõ (vagy elhárító) garabonciás használja hátaslovául a sárkányt. Egyes magyar területeken s népi elképzelésszerint a sárkányok vizekben: folyókban, tengerekben kaknak, innen felhõ alakjában viszik fel a vizet az égre, majd vihar után ismét visszatérnek eredeti lakhelyükre.
	A sárkánynak a vízzel való kapcsolata megfelel az általános európai képzetnek, amely már az ókor óta ismert. A sárkány elzárja a vizet az emberektõl, és csak akkor engedi õket az életadó vízhez, ha leányt áldolznak neki. (Ez amotívum azonban a magyar néphitben nem játszik szerepet, annál inkább a mesékben fordul elõ.) Hazánk egyes tájain megtalálhatjuk a sárkányt kincsõrzõ funkcióját is. Szücs Sándor 1940-ben azt írta, hogy a Sárréten a sárkány már nem tarozik a néphit gyakran emlegetett alakja közé, de a XIX. században még mutogattak sárkánylyukakat, melyrõl azt tartották,
hogy ott fészkel a sárkánykígyó. Néhol azt is említették, hogy kincst õriz, s ezt a kincset a táltosok vagy garabonciások tudták a sárkánytól megszerezni. A legismertebb történet a "csökmõi sárkány" históriája, amelyet az 1700-as évek végén megverseltek, s azután falucsúfolóként terjedt el. A csökmõi sárkány históriája egy híres békési születésû sárréti tudományos, Csuba Ferenc táltos
	tréfáját õrizte meg. Csubát többször is letartóztatták varázslótevékenysége miatt. Bosszúból megtréfálta a hivatalos személyeket azzal, hogymeg tudja szerezni a csökmõi sárkánytól a sárkány õrizte kincset, ehelyett azonban nevetségessé tette az õt üldözõket. E történet természetesen csak arra bizonyíték, hogy Hajdú-Biharban a XVIII. században mennyire élõ volt még a kincsõrzõ sárkányokba vetett hit. A sárréti kincsõrzõ sárkánynak
azonban a vízhez, a vihartámasztáshoz nem volt köze, míg az ország más részein olyan elképzelés is élt, hogy a mocsárban 7 évig megbújva élt kígyóból vagy a vízben élõ 13 éves harcsából lesz a sárkány. Igen érdekes kérdés a magyar sárkányikongráfia is. A néphitben a sárkány egy fejjel rendelkezik. Egy feje van a sárkánynak a vallásos ábrázolásokon is, amikor a Gonoszt jelképezi. A sárkányt legyõzõ Szent György ábrázolásokonszámtalan sárkányt láthattunk.     A sárkány jelentését nem ismerjük, az emberi képzeletnek azonban mindig ismerős volt. Alakja mitológiáról mitológiára eltolódhat a “jó” vagy a “rossz” irányba. Az ősi Kínában mindenesetre a sárkánynak nagyon fontos szerepe volt, s az első helyen állt az istenként tisztelt kínai állatok sorában. Nem pokoli, ijesztő szörny, hanem embert segítő, isteni teremtmény. Ő a “kiváló értelmű lény”, a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa, a keleti égtáj, az esők és a szelek irányítója, az időjárás és a termékenység ura. Szárnyak nélkül repül, tud változtatni az alakján, és fajtánként más-más színű. (A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották.) Egy nagyhatalmú angyal – mondhatnánk, nem csoda, ha néhány császár tőle származtatta magát. A kínai mitológiában a sárkány külsejét szabályok írták elő, a hagyomány szerint különböző lények vonásaiból tevődik össze: szarvas-szarva, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, kagylógyomra, saskarmai, tigrislába, bikafüle kellett, hogy legyen. Falatozás alatt ezt ellenőrizendő vessünk egy szigorú pillantást a fali sárkányokra.	Szerző:http://www.muszaki-ujszasz.sulinet.hu/temak/diakok_munkai/sarkany/dragon.html